Hálás vagyok

Hálás vagyok

  Valamikor az Idők kezdetén megszületett egy gondolat az Élet Uránál, hogy lesz egy szolgája,...

ADVENT

ADVENT

  Advent (úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, december 25-ét, Krisztus születését...

Római zarándoklat

Római zarándoklat

Szerdán korán reggel indultunk Bajáról a két pápa - XXIII. János és II. János Pál - szentté...

Jótékonysági napközis tábor

Jótékonysági napközis tábor

  Június16-20-ig jótékonysági napközis tábort szervezett plébániánk Rudi Péter atya vezetésével....

Kirándulás a Szaléziánumban

Kirándulás a Szaléziánumban

A katolikus egyház meghívására családi kiránduláson vettünk részt június 21-én, egy szép...

Kékvirágok az erdőben

Kékvirágok az erdőben

                  A Bakony egy eldugott völgyében csilingelő forrás mellett a lombokon beszűrődő...

  • Hálás vagyok

    Hálás vagyok

    Published in 2014

  • ADVENT

    ADVENT

    Published in 2014

  • Római zarándoklat

    Római zarándoklat

    Published in 2014

  • Jótékonysági napközis tábor

    Jótékonysági napközis tábor

    Published in 2014

  • Kirándulás a Szaléziánumban

    Kirándulás a Szaléziánumban

    Published in 2014

  • Kékvirágok az erdőben

    Kékvirágok az erdőben

    Published in 2014

 

Advent (úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, december 25-ét, Krisztus születését megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig, január 6-ig tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Advent a karácsony, december 25. előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év, a karácsonyi ünnepkör és természetesen az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „ad ventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.

Mi is egyházközségünkben november 27-28-29-én triduum-mal, három napos lelkigyakorlattal készültünk, vártunk a megváltó születésére. Mindenkit szeretettel várunk az adventi időszak közös lelki töltekezéseire.

 

Rudi Péter

plébános

 

 

Valamikor az Idők kezdetén megszületett egy gondolat az Élet Uránál, hogy lesz egy szolgája, aki feltételek nélkül akar neki szolgálni. Soha nem kérdi, miért itt vagy amott, csak azt szeretné tudni lehet-e szólni?!  Mert a titokzatos üzenet újra meg újra megfogalmazódik benne vasárnapról vasárnapra. Aztán megformálta az Ő szolgáját… Törékenynek, néha betegesnek, éneklősnek, jókedvűnek de mégis határozottnak. Kicsinyek tanítójául, öregek gyámolítójául az ÚR Igéjének hajthatatlan hirdetőjéül.  Karikalábú, kerekfejű kunnak.

Húsz esztendeje, egy gyönyörű augusztusi vasárnapon gurultam be először a faluba. Egyszerű, csillogó szemű emberek fogadtak. Meleg szóval, feleségemet virággal s mindkettőnket finom sütivel kínáltak.

 De a legfontosabb, ami akkor elhangzott: tessék a mi lelkészünk lenni!

 Elvállaltam.

 Egy új világba léptem be a Bakonyalján egy apró faluba.

Imaházat újítva, embereket szeretve. S most mérföldkőhöz értem, ami mellett meg kell állnom nekem is. Végignézek az elrepült két évtizeden. Kedves arcok villannak fel előttem, akik azóta a Mennyek Karában dicsőítik Urukat, kicsi gyermekek nevető arca ragyog bennem, akiket azóta tanítottam, konfirmáltam.  Malteros kanál vagy kőműves kalapács bütykeit érzem a kezemen, s hallom az első csendülését a harangnak... Emlékszem tele Imaházra és riasztóan üresre. Csengő énekszóra és tusakodó, föl-fölcsukló fohászkodásokra, felnőttként hitüket megvallókra és csendesen az örökkévalóságba indulókra…

Valahányszor meg kell állnom életem fordulópontjain, mindig ott van bennem a kérdés:  Uram jól teszem, Uram Te mit szólsz hozzá? Aztán azt kell éreznem, áldása velem, velünk van! Népünk él tovább s újra oda jutunk, meg kell köszönni.

Igen! Ezt teszem most előttetek is Kegyes Olvasók. Köszönöm Istennek, hogy vagytok, köszönöm, hogy vagyok. Köszönöm a Szót és köszönöm a füleket. Köszönöm a kritikákat és köszönöm a simogatásokat. Köszönöm, hogy vannak munkatársaim és köszönöm, hogy meghallgattok.

Egyszóval hálás vagyok! Elsőrenden Istennek és utána Bakonyjákó Népének. Azért, hogy lehetek a lelkipásztor és itthon érezhetem magam. Szeretném még egy darabig Veletek együtt dicsérni az Urat a Templomban, adventi estéken a Közösségi Házban,  sírásaitok között a Temetőben, találkozásainkkor bárhol. Hiszem, ez addig így is lesz, amíg az Úr be nem zár egy ajtót.

Addig pedig sok szeretettel köszönti Bakonyjákó Népét hűséges szolgájuk

 

                                                                                              Apostol Pál

                                                                                              tiszteletes

 

Szerdán korán reggel indultunk Bajáról a két pápa - XXIII. János és II. János Pál - szentté avatására az örök városba, Rómába.

 

Első állomásunk az olaszországi Monapello volt, ahol Jézus halotti arckendőjét őrzik.

Hosszú sor kígyózott a Székesegyházban, de körülbelül egy órás sorban állás után a kendőn végre megpillanthattuk a feltámadott Krisztus arcát. Ugyanúgy, mint a halotti leplen az átsugárzott Krisztus arc mutatkozik meg. Már ez önmagában csodálatos élményt nyújtott számomra. Látni Isten Fiának arcát! Következő állomásunk Lancianoba vezetett, ahol az Oltáriszentség csodáját tekintettük meg, itt őrzik Krisztus testének és vérének ereklyéit egy kettős ereklyetartóban, hiszen egy Szentmise bemutatása alkalmával az ostya valódi hússá – szívizomszövetté - változott át, a bor pedig szent vérré. Mind a két ereklyét orvos csoportok vizsgálták és megállapították, hogy mind a szent test és szent vér egy 2000 évvel ezelőtti, Közel-Keleten élő, A-s vércsoportú, 30 év körüli férfitől származik, és ez megegyezik a Torinó-i leplen talált vérnyomokkal. Ezt követően tovább indultunk Saint Giovanni Rotondó felé, ahol egy XX. századi stigmata Pietrecina Saint Pio egész alakos ereklyéjét őrzik. (Stigmatának nevezzük azokat a személyeket, akik Krisztus öt sebét hordozták testükön földi életük egy bizonyos időtartama alatt. A kereszténység 2000 éves történelme folyamán csupán néhány személy, mint például Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Katalin és Pio atya kapták meg ezeket a  szent sebeket.)

Utunk végén Rómába érkeztünk, ahol a vasárnapi Szentmise keretében Ferenc pápa szentté avatta két XX. századi elődjét, XXIII. János pápát, aki a II. Vatikáni zsinatot megnyitotta, és II. János Pál pápát, a XX. század legnagyobb pápáját. Lelkiekben feltöltődve, élményekben gazdagodva érkeztünk a következő nap késő esti óráiban vissza Bajára.

 


Rudi Péter

plébános

 

A katolikus egyház meghívására családi kiránduláson vettünk részt június 21-én, egy szép szombati napon. Veszprémbe látogattunk, a történelmi városközpontban álló Szaléziánumba. E nehezen kimondható név magyarázatára is választ kaptunk: a katolikus írók és újságírók védőszentjéről, Szalézi Szent Ferencről kapta nevét. A Szaléziánum egy romjaiból újjáépített épület, mely látványműhelyeknek is helyet ad: hegedűkészítő, gyertyaöntő és ostyasütő munkáját lehet itt megcsodálni. Van egy állandó kiállítóterme, egy gyógynövényekkel teli szoba. Itt Dr. Szalai Miklós halimbai pap által gyűjtött rengeteg teakeverék leírása, gyógyhatásuk ismertetője található. Szárított változatai vitrinekben, igazi, élő tapintható növények pedig a csodás panorámával megáldott gyógyfüves kertben láthatók. Az időszaki jellegű kiállító teremben László Dániel festőművészMária Út című kiállítását csodáltuk meg. Ámulva néztük a plafon freskóit, az interaktív asztalt, keresve a madarakat, hogy a „madaras ház” elnevezést mennyi madár miatt kapta. Az emeletre feljutni elég kacskaringósan lehetett, de megérte. Olyan liturgikus tárgyakat, ruhákat láthattunk, melyekkel nem mindennap találkozunk. Itt láttuk az időkereket és hallottuk a korabeli tűzvigyázók óránkénti énekeit. Sok érdekesség volt még, amit nem is lehet felsorolni, inkább arra bíztatnék mindenkit, látogasson el egyszer és nézze meg, hogy éltek rég a kanonokok. Szemben a pöspöki palotában dr. Márfi Gyula érsek úr fogadta csoportunkat, aki nagyon kedvesen, közvetlen hangnemben vezetett minket a palotában és megmutatott kisebb-nagyobb csodákat. Olyanokat is, amik egy egyszerű turista szeme előtt rejtve maradnának. Ennek oka bizonyára a szervező és velünk kiránduló plébánosunk volt. Köszönjük a munkáját és a lehetőséget! Érsek úr személyesen idegenvezetett minket, mesélt a képekről, ereklyékről, barátkozott a gyerekekkel és együtt imádkozott velünk. Nagyon örültünk neki, mert mint mondta, ez volt a második szabad délutánja húsvét óta! Szívből köszönjük a kedvességét, és hogy idejét ránk áldozta!

          

Kirándulásunk Balatonfüreden folytatódott a Jókai hajón, ami 1913-ban épült eredetileg gőzösként. Egy órát sétahajóztunk Füred és Tihany vonalán. Közben a kapitány mesélt a Balatonról, a hajóról és a látnivalókról. A jó szélben telis-tele volt a Balaton vitorlásokkal. A nagy hajóforgalomban a kapitánynak többször is élesen irányt kellett változtatnia, valamint fékeznie. Ilyenkor aztán a hajókürt is megszólalt, és világgá kürtölte a kapitány bosszankodását. Én úgy megijedtem akkor, hogy ezek után télen fel se merek ülni majd hajóra. Kicsit, ha jeges lesz itt-ott, még össze találunk csúszni. Aztán léket kapunk, mint a Titanic, vagy ránk támadnak a fókavadászok... Még jó, hogy nyáron ilyen nem történhet velünk!

 

Gyenes Tamás

 

 

Június16-20-ig jótékonysági napközis tábort szervezett plébániánk Rudi Péter atya vezetésével. A cél, hogy a plébániához tartozó településeken élő gyermekek számára a tanév végén színes programokkal kezdődhessen a nyár, már télen megfogalmazódott. Az éves programterv kiemelkedő eseményeként készültünk a szervezésére. Fő célkitűzés volt, hogy az egyház megvalósítsa kis közösségben is, hogy a családokat, a rászorulókat tudnunk kell segíteni összefogással úgy, hogy érezze minden itt élő, vannak figyelő szemek, segítő kezek, senki nincs egyedül. A gyermekeknek sem kellet otthon egyedül lenni, a szülőknek nem kellet anyagi nehézségeket vállalni, hogy gyermekük biztonságban lehessen, értékeket hordozó programokban vehessenek részt, finom ételeket fogyaszthassanak, megismerkedhessenek a környezetükben élő gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt. A felhőtlen kikapcsolódás erősíthette mindannyiunkban, hogy jó érzés olyan helyen élni, ahol egy hét gördülékenyen, szeretetben tud eltelni több mint 30 fő együttlétével.

(Németh Rita)

A tábor első napja a felhőtlen szórakozásé volt, végre tanulás nélkül, csak azt csináltunk, ami jól esett! Játékokat készítettünk és szaladgáltunk kedvünkre. Fára mászás, focizás, habtenisz, ugróiskola és sok más játék is volt, ami nem hagyott bennünket unatkozni.

Kedden délelőtt körzeti rendőrünk, Magyar Gábor tartott előadást a biztonságos kerékpározásról. Elmondta, hogy milyen kötelező felszerelésekkel kell ellátni a biciklit. A legtöbben közülünk erre a napra két keréken érkeztek, az előadás után ugyanis egy akadálypályán tehettük próbára KRESZ - ismereteinket. A rendőrünk azt is ellenőrizte, hogy kinek van megfelelően felszerelve a bicaja. Mondanom sem kell, hogy senkinek a kerékpárja nem ment át a „műszaki vizsgán”. Ennek ellenére minden táborozót meglepett egy hasznos ajándékkal. Hazafelé már mindenki a szabályokat betartva közlekedett. A szülők is kaptak házi feladatot: pótolniuk kell gyermekeik bringáján a hiányosságokat!

 

(Boldizsár Tamás)

 

Szerdán a nagyon finom ebédet mozogtuk le a délután megtartott táncházban. A zsebkendős-ugrálós tánc nem ment könnyen, sokan hamar fel is adták. Az eső elől is néha be kellett szaladnunk.

A csütörtöki délelőttöt kirándulással töltöttük. Reggeli után elsétáltunk a Rókus utca közelében lévő „Kőbányához”, itt Németh Rita néni mesélt nekünk a különböző kőfajták eredetéről és keletkezéséről. Utána pedig nagy meglepetés várt ránk: Gerdenics János bácsi elvitt minket traktorozni Iharkútra. Onnan átzötyögtünk az erdőn keresztül Németbányára és aztán haza Jákóra. A pótkocsin szénabála szolgált ülőhelyül, de senki nem hiányolta a kellemes bőrülést. Szerencsére jó időt fogtunk ki, így aztán mindenki nagyon élvezte a traktorozást. (Boldizsár Andrea)

Csütörtökön délutánra is jutott érdekesség: elmentünk a Forrás Vendégházhoz, ahol Narancsik Imre bácsi bemutatásában a gyerek megtanulhattak íjászkodni és kipróbálhatták a korabeli harci eszközöket. Ez mindenkinek nagyon tetszett!

 

(Fülöp Attila)

 

Narancsik Eszter több éve szakavatott tanítóktól sajátította el a nád használatának fortélyait. A természetes anyag varázsa a táborban lévő lányokat is magával ragadta. A gondolat, hogy ebből az éles, kemény anyagból szép sörényű lovacska lesz varázslatnak bizonyult. Azonban a fogások pontos megmutatása, az aprólékos kézmozdulatok, a türelem fokozatosan teremtette meg a kezünkben a magunk készítette játékot. A csillogó szemek bizonyították, hogy mekkora öröm megalkotni azt, amit használhatunk, és az igazán jó játék nem feltétlen pénzért vásárolható. A kezdeti bátortalanságot követő sikerélmény már ösztönzött egy újabb játék készítésére. A jókedv tartott, de az idő a délután végét jelezte, így új tapasztalatokkal vettünk búcsút Esztertől. Mi felnőttek is gyerekek lettünk újra, köszönet a gyerekeknek és Eszternek!

 

(Németh Rita)

 

Pénteken Schmidt Attiláné, Timi néni jött el hozzánk, akivel gyertyát öntöttünk, mártottunk. Jó kis szórakozás volt, sokan egész délelőtt ezzel foglalatoskodtunk.

Másnap ismét a Vendégháznál jártunk, ahol a táborozók bepillantást nyerhettek a betyárok életébe. Ez még nekünk, kísérőknek is érdekes volt. Schmidt Attila mesélt Sobriról és más bakonyi betyáokról, életükről, és szomorú halálukról is. A fiúk megtanultak ostort csinálni, míg a lányok a bőrkarkötő készítését sajátították el. Nagyon jól éreztük magunkat a táborban.

 

(Fülöp Attila)

 

További megtekinthető képek itt!

 

Joomla Templates by Joomla51.com