ADVENT

ADVENT

  Advent (úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, december 25-ét, Krisztus születését...

Hálás vagyok

Hálás vagyok

  Valamikor az Idők kezdetén megszületett egy gondolat az Élet Uránál, hogy lesz egy szolgája,...

Jótékonysági napközis tábor

Jótékonysági napközis tábor

  Június16-20-ig jótékonysági napközis tábort szervezett plébániánk Rudi Péter atya vezetésével....

Római zarándoklat

Római zarándoklat

Szerdán korán reggel indultunk Bajáról a két pápa - XXIII. János és II. János Pál - szentté...

Kirándulás a Szaléziánumban

Kirándulás a Szaléziánumban

A katolikus egyház meghívására családi kiránduláson vettünk részt június 21-én, egy szép...

Kékvirágok az erdőben

Kékvirágok az erdőben

                  A Bakony egy eldugott völgyében csilingelő forrás mellett a lombokon beszűrődő...

  • ADVENT

    ADVENT

    Published in 2014

  • Hálás vagyok

    Hálás vagyok

    Published in 2014

  • Jótékonysági napközis tábor

    Jótékonysági napközis tábor

    Published in 2014

  • Római zarándoklat

    Római zarándoklat

    Published in 2014

  • Kirándulás a Szaléziánumban

    Kirándulás a Szaléziánumban

    Published in 2014

  • Kékvirágok az erdőben

    Kékvirágok az erdőben

    Published in 2014

 

Valamikor az Idők kezdetén megszületett egy gondolat az Élet Uránál, hogy lesz egy szolgája, aki feltételek nélkül akar neki szolgálni. Soha nem kérdi, miért itt vagy amott, csak azt szeretné tudni lehet-e szólni?!  Mert a titokzatos üzenet újra meg újra megfogalmazódik benne vasárnapról vasárnapra. Aztán megformálta az Ő szolgáját… Törékenynek, néha betegesnek, éneklősnek, jókedvűnek de mégis határozottnak. Kicsinyek tanítójául, öregek gyámolítójául az ÚR Igéjének hajthatatlan hirdetőjéül.  Karikalábú, kerekfejű kunnak.

Húsz esztendeje, egy gyönyörű augusztusi vasárnapon gurultam be először a faluba. Egyszerű, csillogó szemű emberek fogadtak. Meleg szóval, feleségemet virággal s mindkettőnket finom sütivel kínáltak.

 De a legfontosabb, ami akkor elhangzott: tessék a mi lelkészünk lenni!

 Elvállaltam.

 Egy új világba léptem be a Bakonyalján egy apró faluba.

Imaházat újítva, embereket szeretve. S most mérföldkőhöz értem, ami mellett meg kell állnom nekem is. Végignézek az elrepült két évtizeden. Kedves arcok villannak fel előttem, akik azóta a Mennyek Karában dicsőítik Urukat, kicsi gyermekek nevető arca ragyog bennem, akiket azóta tanítottam, konfirmáltam.  Malteros kanál vagy kőműves kalapács bütykeit érzem a kezemen, s hallom az első csendülését a harangnak... Emlékszem tele Imaházra és riasztóan üresre. Csengő énekszóra és tusakodó, föl-fölcsukló fohászkodásokra, felnőttként hitüket megvallókra és csendesen az örökkévalóságba indulókra…

Valahányszor meg kell állnom életem fordulópontjain, mindig ott van bennem a kérdés:  Uram jól teszem, Uram Te mit szólsz hozzá? Aztán azt kell éreznem, áldása velem, velünk van! Népünk él tovább s újra oda jutunk, meg kell köszönni.

Igen! Ezt teszem most előttetek is Kegyes Olvasók. Köszönöm Istennek, hogy vagytok, köszönöm, hogy vagyok. Köszönöm a Szót és köszönöm a füleket. Köszönöm a kritikákat és köszönöm a simogatásokat. Köszönöm, hogy vannak munkatársaim és köszönöm, hogy meghallgattok.

Egyszóval hálás vagyok! Elsőrenden Istennek és utána Bakonyjákó Népének. Azért, hogy lehetek a lelkipásztor és itthon érezhetem magam. Szeretném még egy darabig Veletek együtt dicsérni az Urat a Templomban, adventi estéken a Közösségi Házban,  sírásaitok között a Temetőben, találkozásainkkor bárhol. Hiszem, ez addig így is lesz, amíg az Úr be nem zár egy ajtót.

Addig pedig sok szeretettel köszönti Bakonyjákó Népét hűséges szolgájuk

 

                                                                                              Apostol Pál

                                                                                              tiszteletes

 

Joomla Templates by Joomla51.com