Jótékonysági napközis tábor

Jótékonysági napközis tábor

  Június16-20-ig jótékonysági napközis tábort szervezett plébániánk Rudi Péter atya vezetésével....

Római zarándoklat

Római zarándoklat

Szerdán korán reggel indultunk Bajáról a két pápa - XXIII. János és II. János Pál - szentté...

ADVENT

ADVENT

  Advent (úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, december 25-ét, Krisztus születését...

Kékvirágok az erdőben

Kékvirágok az erdőben

                  A Bakony egy eldugott völgyében csilingelő forrás mellett a lombokon beszűrődő...

Kirándulás a Szaléziánumban

Kirándulás a Szaléziánumban

A katolikus egyház meghívására családi kiránduláson vettünk részt június 21-én, egy szép...

Hálás vagyok

Hálás vagyok

  Valamikor az Idők kezdetén megszületett egy gondolat az Élet Uránál, hogy lesz egy szolgája,...

  • Jótékonysági napközis tábor

    Jótékonysági napközis tábor

    Published in 2014

  • Római zarándoklat

    Római zarándoklat

    Published in 2014

  • ADVENT

    ADVENT

    Published in 2014

  • Kékvirágok az erdőben

    Kékvirágok az erdőben

    Published in 2014

  • Kirándulás a Szaléziánumban

    Kirándulás a Szaléziánumban

    Published in 2014

  • Hálás vagyok

    Hálás vagyok

    Published in 2014

 

Egy öreg pásztor képzett meg bennem a Kiskunság homokbuckás, királydinnyés, szikes legelőiről. Béni bácsi kun volt. Haja hófehér csimbókokban lógott, kétoldalt befonva. Világéletében kinn lakott a pusztában a birkákkal. Ha magában motyogott, vagy amikor imádkozott, mindig kunul beszélt. Gyakran megálltam nála egy-egy órára.

Csodáltam az öreget a maga 92 évével. Bojtárai csak Apának szólították, pedig nem is voltak a fiai vagy az unokái.

Életem legkedvesebb emlékei hozzá fűződnek, amikor a juhásztanyán jöttünk össze tanyasi istentiszteletre. Körülültük a pásztortüzet, az öregek hátára suba simult, az asszonyok beliner kendőt kötöttek. Fölöttünk pedig kigyúltak a csillagok. egyik a másik után.

Itt tanultam meg csendes szóval dicsérni az Urat és itt  tapasztaltam meg, ahogy meleg kékségével rám borult az égbolt sok-sok csodálatos fényével és Tejút lilás csodájával. A tiszta ég alatt kérges kezű, mély ráncú, hallgatag pusztai emberek megtanítottak belecsodálkozni az Ég Hatalmába s a Teremtő Atya kegyelmébe.

Mélyen a szívembe vésődött az a szeptemberi éjszaka, amikor együtt imádkoztam Béni Apával a Miatyánkot. Ő kunul, én magyarul.

Egyedül feküdt a cserény derékalján. Alatta az elmaradhatatlan suba, fejünk felett a befogadásra kész ragyogó éj milliónyi sziporkázó csillagával, időnként átcikázó meteor mutatott utat a végtelenbe, s ott volt a mindig figyelmes puli is. Szemét már nehezen nyitotta, de beszéde pont olyan dörmögő és nyugodt volt, mint mindig. Otthon éreztem magam én is, mint a puszták szülötte.

Ránk borult a csendes éjben az Atya elbékítő kegyelme, elcsendesítő áldása.

Soha többet kun szót nem hallottam. Mert mire az imának vége lett, Béni Apa csak volt!

De ma is lüktet bennem az ima ritmusa és ma is érzem az Atya kezébe való belesimulást.

 

Ha imádkozod Kedves Olvasó a legszentebb imát, ilyen lelkülettel tedd, s meglátod az Örök Kegyelem Ura szeretettel ölel át.

Békességet, áldást és csendességet kíván Bakonyjákó népének hűséges szolgájuk

                                                                                                         

                                                                                              Apostol Pál

                                                                                              tiszteletes

 

Joomla Templates by Joomla51.com